Megnézem az összeset

A telefotó objektívek

A teleobjektívek a nagylátószögűekkel pont ellentétesek: látószögük kisebb, gyújtótávolságuk nagyobb, mint a normál optikáké, azaz a telefotó objektívek gyújtótávolsága mindig hosszabb, mint a képátló. Minél hosszabb (nagyobb) a gyújtótávolság, annál nagyobb a nagyítás, annál közelebb kerülünk a témához, de annál kevesebb is fér bele a képbe, mert csökken a látószög. A gyújtótávolság növekedésével a mélységélesség is csökken, a téma egyre kisebb része esik bele az élességi síkba. Az erős teleobjektívek „tömörítik” a messzi képelemeket, hamis távolságérzetet adnak.

A teleobjektívek elsőszámú előnye, hogy közel tudunk kerülni velük a távoli témához. Felhasználási területei: enyhe-közepes teleobjektívvel például portrékat (gyújtótávolság függvényében felsőtest-fej, váll-fej, fej), közepes telefotó optikával riport fotókat, divatbemutatókat, erős teleobjektívekkel sportrendezvényeken sportolókat (gyújtótávolság függvényében sportoló-csoportot, vagy akár egy kiválasztott sportoló arcát), a természetet járva vadakat, madarakat, szuper telefotó objektívekkel például a Holdat, vagy a távolabbi bolygókat is fotózhatjuk. A telefotó objektívek általában egyenletesebb képminőséget nyújtanak, azaz a kép közepén és a kép szélén szinte ugyanolyan éles a felvétel. Ennél az objektívtípusnál a legkisebb a vignettálás (peremsötétedés) mértéke.

Hátránya a telefotó objektíveknek, hogy általában nagy távolságot kell tartani a fotós és a téma között, hogy élesre tudjuk állítani a képet. Ökölszabályként azzal számolhatunk, hogy a nem makró jellegű lencserendszerek legkisebb tárgytávolsága közel azonos a gyújtótávolságuk tízszeresével. Például a Canon EF 600 mm F4L IS USM közelpontja körülbelül 550 cm, tehát legalább ekkora távolságot kell tartania a fotósnak a témájához, ha éles képet akar készíteni. Ellenben a nagylátószögű optikákkal, ahol hordótorzítás figyelhető meg, a teleobjektívek a párnatorzításra hajlamosak. Ez a geometriai hiba az utómunka során könnyedén korrigálható.

A Media Markt tippje: ha még nem vagyunk benne biztosak, hogy pontosan mire szeretnénk használni egy teleobjektívet, válasszunk egy viszonylag gyengébb fényerejű, körülbelül 70-300 mm tartományú zoomobjektívet, amiből sokféle létezik, ráadásul némelyik igen jó ár/érték arányú. A szuper telefotó objektívek, de már a konstans F2.8 fényerejű zoomok (pl. a népszerű 70-200 mm F2.8) is igen drágák, ezért ezek beszerzésén akkor gondolkozzunk el, ha már tudjuk, hogy konkrétan mire szeretnénk használni. Egy példa: műfényben tartott beltéri, vagy akár esti kültéri divatfotózáshoz (jönnek-mennek a modellek a kifutón) nagyszerűen használható a 70-200 mm F2.8, vagy a fix gyújtótávolságú 200 mm F2.8. Ezek nagyon jó képminőségű lencserendszerek, ami viszont az árukon is meglátszik. Nappali fényben való természetfotózáshoz, madarászáshoz az említett 70-300 mm F4-5.6 is elegendő. Ezt a későbbiek során, ahogy javul a technikánk, és egyre több tapasztalatot szerzünk, szakosodunk bizonyos témákra, egy még elfogadható áru, de kiváló képminőségű 400 mm F5.6 teleobjektívre is lecserélhetjük.

Teleobjektívek: